Első bejegyzésemben volt róla szó, hogy a rumok még elő fognak kerülni itt blogon. Annyira, hogy az eddigi néhányból egy írásomat már ennek a témának szenteltem.
A rumok tavaly nyár óta érdekelnek. Az elmúlt egy év elég volt arra, hogy megismerjem és megszeressem őket (vagy fordítva? Igazából nem lényeges). Kezdetektől az volt a célom, hogy a rumot úgy fogyasszam, mint előtte a borokat. Érezzem és élvezzem, ahogy minden érzékre hat.
Fontos az elején két dolgot leszögeznem: nem vagyok képzett rum-bíráló, nem értek a párlatokhoz. Azonban, amíg a szőlő-bor szakmában (felsőoktatás) voltam, nem egy borversenyen vettem részt bírálóként. Az alapokat még hallgatóként szereztem, majd oktatóként néha naponta tartottunk organoleptikai vizsgálatokat (nem, nem csak a piálásról volt szó). Tehát valamennyi fogalmam van a dologról. Ugyanakkor a rum egy teljesen más termék, a két ital ég és föld. Sokat kell még tanulnom. Ezért igyekszem az egyes tételeket úgy bemutatni, ahogyan rám hatnak, amiket érzek, megpróbálva nem értékelni, csak érzékeltetni, mire lehet számítani, ha valaki nem kóstolta még, de kipróbálná. Leírva, hogy nekem mi tetszett és mi nem, de nem felmagasztalva vagy megtaposva a kóstolt italt. Meglátjuk, eleget tudok-e tenni a saját elvárásaimnak. (Ha nem sikerülne, elnézést kérek tőled is és magamtól is. Meg persze azoktól, akik keményen megdolgoztak azért hogy a cukornád ültetvényből a poharamig jusson az itóka!)
Éppen ezek miatt nem tervezek egyelőre magasabb árú rumokat beszerezni – félek, hogy képzetlenségem híján nem tudnám kellőképpen értékelni és a helyén kezelni az adott palackot. Emiatt egyelőre az alacsonyabb árfekvést célzom (esetleg a közepes alját) és két tulajdonság vezérel: lehetőleg kis kiszerelésű legyen (sőt, minél kisebb) – hogy ha nem ízlik, ne érezzem azt, hogy feleslegesen vettem. Másfelől megpróbálok tételenként 20 ezer forint alatt maradni. A kettőt ötvözve vásárolhatnék kóstolómennyiségeket – vannak külföldi webáruházak, ahol 2/4/5 cl mennyiségeket vehetek vállalható áron. De van egy harmadik kritérium is: amit kóstolok, megvehessem Magyarországon. Éppen azért, hogy ha úgy érzed, neked is pont az olvasott rumra van szükséged, megvehesd. Ez nem zárja ki azt, hogy a későbbiekben ne rendeljek külföldről, de jelen pillanatban nem ez a fontos. Ami viszont igen, az az, hogy épp a témában való járatlanságom miatt a választásaim nagyon intuitívak. A legritkábban veszek valamit a leírása (pláne a származása vagy a gyártástechnológia) miatt. A legtöbbször a palack és a címke vonja magára a figyelmem, ami nyilván semmit nem mond el a beltartalomról, a preferenciáimról annál inkább.
Végül, hogy miért de gustibus? Mert ami nekem ízlik, nem biztos, hogy neked is fog, illetve fordítva. Akkor mégis miért vágok bele? Fogalmazzunk úgy: megkóstolom én, hogy neked már ne kelljen – csak ha szeretnéd.