Szubjektív játékelemzés eredményhirdetéssel

Az egyes játékok jobb megismerése érdekében, illetve hogy eldönthessem, melyik a leginkább nekem való, összehasonlítom az alaptulajdonságokat (amit részben már megtettem az előző bejegyzésben), de kitérek néhány elmaradt részletre; a játékszabályok segítségével pedig megvizsgálom, hogyan történik a setup-olás, a mozgás és egyebek. A jobb áttekinhetőséget táblázatokkal igyekszem segíteni. Emellett egy teljesen szubjektív értékelést is végzek majd, az említett táblázatok soraiban (ahol számomra releváns) zárójelben egész számok lesznek 0-tól 3-ig (0 – legkevesebb/legkevésbé tetszik, 3 – ennek a fordítottja). Máshol majd X jelöli, hogy az adott játékban megvan-e a kritérium. (Ez mindjárt világossá válik, de megtanultam, hogy a táblázatokat úgy kell kreálni, hogy a szövegből kiragadva is értelmezni lehessen – na, itt erre ne számítson senki, de nem is tudományos munkát végeztem.)

Alaptulajdonságok

Sikerült a pontozásos módszeremmel egy játékot kiejtenem – sajnos anélkül, hogy egyáltalán kipróbáltam volna. Megpróbálom összeszedni, hogy mik nem tetszenek a Sails of Glory esetén:

• A szabályt átnézve nem tűnt annyira egyszerűnek, mint a másik kettő. Ez betudható annak, hogy ilyen típusú játékkal még nem játszottam, főleg hogy nem próbáltam a szóban forgót és igazából a másik kettőt sem (amik közül ráadásul az egyiknél nem elérhető a játékszabály nyilvánosan). De nekem kicsit bonyolult a hajók menedzselése, a mozgás pedig egyáltalán nem tetszik (kártyákra vannak nyomtatva az irányok, ezt kell a hajók elé helyezni – nem tudom elképzelni, hogy működik ez olyankor, amikor nagyon közel vannak egymáshoz a modellek).
• Ennél a játéknál adják az alapdobozhoz a legkevesebb modellt. (De itt emelem ki, hogy a modellek jól néznek ki, festve vannak, tehát a bontás után elvileg játszható. Főleg úgy, hogy a játékszabály a honlapról letölthető.)
• Nincs battlemat, sem tereptárgyak. Utóbbi még hagyján, de legalább egy méterszer méteres kék posztert adhatnának mellé.
• Ez a játék a legdrágább a három közül. (Nyilván ez a leginkább szubjektív tulajdonság, de mégis érdemes megjegyezni. A másik két játék kb. kétharmad-háromnegyed áron kijön, illetve sokkal több helyen kapható.)

Most jön a nehezebbik fele: a másik kettő közül melyik tetszik jobban? Talán itt is egy táblázatot készítek segítségül, ebben csak azokat veszem tekintetbe, ahol eltérés van (így pl. a játékok nehézsége, ára kimarad, de a tereptárgyak mennyiségében sem teszek különbséget).

Ebben az esetben az Oak & Iron tetszik (egy nagyon kicsit, éppen talán semennyire) jobban. De azért szeretném megemlíteni, mi az, ami nagyon tetszik a Black Seas játékban:

• A modellek elképesztően részletesek. Ezt úgy kell érteni, hogy nem csak egy hajótest van némi részlettel az árbocokon és vitorlázaton kívül, de külön kifesthetjük az ütegeket (ezt képzeljük el egy párcentis hajón!), választhatunk, melyik orrdíszt helyezzük fel, hány mentőcsónakot teszünk a fedélzetre. Emellett nagyon ötletes a műanyaglapra nyomtatott kötélhágcsó, amit szintén felragaszthatunk, hogy még élethűbb legyen a hajó. Hasonló célt szolgál a kötélzet – egy orsónyi cérnaszerűséggel.
• A 9 hajómodell (5 francia és 4 brit) már elég taktikai mélységet enged meg, szemben mondjuk egy 2 vs 2 esettel.
• A doboz tartalma néhány színes vattacsomó is, amivel jelölhetjük, ha egy hajó lángra kapott, vagy az ütegsortűz füstjét is szimbolizálhatja.
• A döntés a játékosok (vagyis inkább a modellek) sorrendjéről ugyancsak tetszik: mindig az a hajó kezd, majd a többi úgy következik sorban, amelyik “közelebb van” a szélhez, vagyis amelyik irányból fúj a szél.
• A mozgás egyszerűnek tűnik.

Úgy illik, hogy a végén a “győztes” Oak & Iron játékról is összeszedjem, mi az ami tetszik és mi nem.

Ami tetszik:

• Minimális előkészülettel játszható (a néhány alkatrészt össze kell pattintani).
• A 6 darab modell mennyisége már enged némi taktikázást.
• Festhető hajók, de festés nélkül sem néznek ki rosszul.
• Nagyon szép, Karib-tengert idéző battlemat és sok részletes tereptárgy.
• Letölthető játékszabály (meg sok minden egyéb pl. segédletek).
• A játékosok sorrendjét kártyákkal tudjuk eldönteni – jobban tetszik, mint az én-jövök-te-jössz megoldás, valamint nekem úgy tűnt, ez is ad lehetőséget a taktikázásra.
• Nagyon egyszerűen megoldható a hajók mozgatása.

És ami nem:

• Nem tudom, mennyire bírják a hajók a gyakori összerakást-szétszedést.
• Mindegyik modell másik hajótípusba tartozik – ez annyira nem tetszik, lehetett volna kicsit egységesebb (3-4 hajótípussal, mondjuk olyan felosztással, hogy 1 féléből 2 ugyanolyan).
• A játékosok sorrendjét kártyákkal tudjuk eldönteni – az előnye mellett hátrány számomra, hogy beleszól a szerencsefaktor, illetve nem lehet a szelet kihasználva kezdeményezéshez jutni, mint a Black Seasnél.

Tehát sikerült megtalálnom, melyik naval wargame tetszene leginkább, az pedig az Oak & Iron. Már csak meg kell venni… (Persze, ha adsz egy készletet a Black Seas-ből, nem sértődöm meg.)