(Ezt a bejegyzést még tegnap írtam, de a szerkesztő nem akarta az igazságot, úgyhogy mára csúszott a megosztása.)
Szóval (azt hittem) ma van a World Rum Day. Készültem is előre - gondolatban -, hogy most nem a korábbi jegyzeteimet osztom meg, vagy mégis, de azért mindenképpen valamit. Aztán az élet úgy hozta, hogy ez a szombat nem éppen úgy alakult, amire a hétvégéket tervezték. Arra sincs energiám, hogy egy kóstolót megírjak, úgy voltam vele, hogy egy Cuba libre elég is mára (mondjuk egy 1:2-es, 1 liter rum, 2 liter kóla, meg egy kisebb lime bokor). Aztán belémhasított Martinique (ó, ha egyszer!) és összeraktam egy Ti punch-t. Egy kanál demerara cukor (mi más? Egyébként is, honnan szerezzek Martinique-ról cukrot?), fehér agricole, csak amennyi a cukrot ellepi (na jó, plusz még egy löttyintésnyi, ne érezzem annyira elhibázottnak a mai napom), intuitív mennyiségű lime. És... Ha valamiből, ebből tényleg meginnék egy litert. Dobtam bele egy kis jeget. Szóval most itt ülök a teraszon, Marcel Bianchi és kedves barátai húzzák a Hawaiian Serenade-et, meleg van, de fújdogál a szél. Aztán realizálom, hogy van még egy hetem kitalálni, miről írjak az idei World Rum Day alkalmából, mert csak a következő szombaton lesz.